Van egy álmom / I have a dream

Van egy álmom.

Sokat gondolkodtam azon, hogy merjek-e kérni, mert mindig mindent megoldottam magam, de most sajnos nem tudom megvalósítani az álmom. Mindenkinek más az álma, mindenki másra gyűjt. Ki génterápiára, ki gyógytornára, én egy olyan motorra, amivel újra tudok motorozni.

Ezt a motort Angliában készítik kimondottan kerekesszékeseknek. Hátulról fel lehet rá hajtani kerekesszékel. Ez a motor megkönnyítené mindennapi utazásaimat. Jelenleg naponta minimum 3 órát töltök utazással tömegközlekedésen, ezen idő nagy részét tudnám mással is tölteni.

Egy kedves motoros barátomat idézem: „Te mindig vigyáztál ránk a motoros túrainkon, rád nem vigyázott senki.” 2010 szeptember 2-án egy felelőtlen autós miatt kerekesszékbe kerültem. A motorozás volt az életem. 12 éves korom körül kezdtem motorozni, először Jáva Babettával, majd Simsonnal, Yamaha robogóval, és végül az álom motorommal, egy Yamaha XVS1300A-val. Balesetem óta nagyon hiányzik a motorozás. Hiába kaptam több egység vért, a motorozás a véremben maradt, nem sikerült kimosni belőle.

Mindig aktív életet éltem, a balesetem után is így van ez. Jelenleg 3 civil szervezet vezetőjeként dolgozok, önkéntes sorstársi tanácsadó vagyok, érzékenyítő órákat tartok iskolákban, kerekesszékes rögbizek. Szóval, nem unatkozom.

Amennyiben megteheted, kérlek, segíts az álmom valóra válásához jutni, akár egy megosztással.

Cél: 12 000€

Hello!

I have a dream.

I thought a lot about whether I should dare to ask, because I have always solved everything by myself, but now unfortunately I can't make my dream come true. Everyone has a different dream; everyone saves for something different. Some for gene therapy, some for physiotherapy, and as for me: for a motorcycle that I can ride again.

This motorcycle is made in England specifically for wheelchair users. The driver can get on it from behind by the wheelchair. This bike would make my daily commutes easier. I currently spend at least 3 hours a day traveling on public transport, and I could spend most of this time with other useful activity.

I quote a dear motorcycle friend of mine: "You have always looked after us on our motorcycle tours, but nobody has looked after you." On September 2, 2010, I ended up in a wheelchair because of an irresponsible car driver. Motorcycling was my life. I started riding motorcycles around the age of 12, first by Java Babetta, then by Simson, later by a Yamaha scooter, and finally by my dream motorcycle, a Yamaha XVS1300A. Since my accident I really miss riding a motorcycle. Even though I received several units of blood, the motorcycling stuck in my blood, it could not be washed out.

I have always lived an active life, even after my accident. I currently work as the head of 3 NGOs, I am a volunteer "companion in distress" counselor, I keep sensitization courses in schools, and I play wheelchair rugby. So, I'm not bored.

If you can, please help me to make my dream come true, even with a share.

Goal: EUR 12 000