André-biztos közeg

Kedves Emberiség!

(Hogyha nem sikerül ezen a felületen regisztrálni, ez a számlaszámunk Erste Bank 11600006-00000000-57701659 Ujj Annamária. Két tesztalany is elbukott a regisztráción :D )

Nagyon-nagyon sokan kértetek számlaszámot. Ahogy a posztban is írtuk, mi egy átlagosnál olcsóbb albérletet szerettünk volna, nem pénzt. Megható a sok-sok felajánlás, ami érkezett, akár masszázs, akár pénz, akár gyerekvigyázás stb. , de átmentünk egy kisebb etikai dilemmán, hogy mi legyen.

Arra jutottunk, hogy sokkolóan sok ember szeretne részt venni a megoldásban, akik ebben a formában tudnának segíteni, nem úgy, ahogy elképzeltük, és teljesen önként, szóval beállítottam egy minimum összeget, aminek nincs felső határa és elkezdjük így (is) gyűjteni az önrészt, hogy eladósodhassunk 40 évre! Végre!!!

Ami ennél is fontosabb, hogy eljött a pillanat, amikor létre lehetne hozni egy olyan közösséget az online és offline térben, illetve ezen keresztül egy alapítványt, ahol összekötjük a hátrányos helyzetű családokat, akiknek szüksége van segítségre, hasonló cipőben járnak, azokkal, akik ennyire jófejek és segítenének. Ehhez a napokban létre fogunk hozni egy felületet, első körben a facebookon.

A saját lakhatási projektünk, haladásáról és részleteiről, pedig folyamatos beszámolót fogok írni a lent olvasható lelkülettel és stílusban.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kiadó házat keresünk, extrém paraméterekkel, ezért segítségre van szükségünk. Nem mindennapi felállásban próbálunk boldogulni az élet viharos, vírusos tengerén, ezért most a hagyományos -jófogásonalbérletkeresős- módszer mellett megpróbáljuk ezt is.

A felállás a következő: Van egy Dávid az apuka, gyerekek felé végtelen, felnőttek felé mérsékelt türelemmel, köztisztviselőként, plusz egy mikro vállalkozással; egy Anna, a mami, leharcolt idegrendszerrel, mint aki pár évet lehúzott Irakban; egy André the Giant, pankrátor, 9 éves aki autista, mentálisan sérült, ezt több utcával odébb is hallani lehet időnként…; egy Brúnó a Szószátyár 7 éves, akinek csak az előzőek vetnek árnyékot bimbózó kis életére, Logan a Vén, egy „mentett kutya”, 12 éves, kis termetű, nagyon zsémbes öreg bácsi, Kacor a király, a fenséges macska, aki pár éve csak úgy bejött egy fagyos téli reggelen és nem ment el, Cicike,a démonvadász, akinél beszorult a szopóreflex, mert otthagyta a mamacica a keresztanyám kertjében, ő az aktív cica mintapéldánya, többnyire a saját árnyékával és egyéb láthatatlan dolgokkal harcol.

Szeretnénk kibérelni egy ingatlant, amihez valamiféle kertrész kapcsolódik, minél inkább elszeparálva a társadalom szerencsésebbik részétől, akinek nincs 0-24es bioszirénája, a mostani piaci ár alatt.

Nem bocsátkoznék részletekbe, hogy miért nem működik a hagyományos megoldás a lakhatásunkra, (ne legyen túl terjedelmes az írás) viszont kérésre esetleg küldhetek, pszihiátriai ambuláns papírt, pedagógia véleményeket, esetleg itthoni videófelvételt, arról, hogy milyen bájos és kiegyensúlyozott életet lehet élni egy ilyen felállásban.

Miért van erre szükség?

André nagy és egyre nagyobb. André szereti tableten nézni a 2-3 éveseknek való gyerekdalokat, videókat, a tetves Teletubbiet. André számára hihetetlen adrenalin löket, amikor eltűnik Pó rollere. Az is amikor megtalálják. Ezt André több szólamú üvöltéssel és sikolyokkal, valamit a bútorokra mért brutális ütésekkel fejezi ki. André korán kel. André nem fárad el. André nem tudja, hogy ő már nem másfél éves, és a fájdalmat sem érti. Sem azt, amit érez, sem azt, amit okoz. André rendkívül kötődő és nagyon cuki, nagy golyó csibe feje van. Nagyon fáj, amikor megcsapakodja az embert örömében vagy mert nem értjük, amit szeretne. Ő tudja, hogy valami nem smakkol vele. Kicsit depressziós.

André rendszeres pszihátriai kontrollja, gyógyszerei, autóval való szállítása iskolába, orvoshoz, nagymamához, bárhová költséges mulatság. Andréra a nagypapáján kívül (Papa a Hömpölygő ezermester), aki már nem fiatal, egy pedagógiai asszisztens képes vigyázni az iskolájából, amit kb havonta egyszer tudunk finanszírozni. André a boltban, a villamoson, a játszótéren általában közgyűlölet tárgya az őt kísérő felnőttel együtt. Vagy nem, de ez az általános. Andréval néha le kell szállni a buszról, mert lezavar a buszvezető, ha nincs kedve, ahhoz hogy kiszakadjon a dobhártyája.

Néha találunk dolgokat a fűben, amiket az erkélyről dobál ki. A legutóbbi gyűjtésem eredménye: kb 20 vonat, 5 kisautó, 7 műanyag pohár (fogmosáshoz), Dipsy kalapja, egy szép ikeás kerámia tányér, egy kistányér, távirányító, egy kinti asztal élzáró léce, 2 zokni, egy mesekönyv, egy gyertyatartó.

André egyszer majd egy bentlakásos iskolában fog lakni és hétvégente lesz itthon, majd ha nem szakad bele a lelkem.

André meghatározza az élet minden területét, a napunk minden percét, a lehetőségeinket, az anyagi helyzetünket, a mentális és lelkiállapotunkat, az elmúlt 9 évet és a jövőnket is.

Az az igazág, hogy nem illünk a társadalomba. Nem tudunk beilleszkedni. Nem szeretik az emberek ezt az utcán, a szomszédban, a munkahelyen. Persze ezt értheő.

Néha én sem szeretem.

Amire szükségünk van, az egy izgalmas főbérlő, aki áron alul ki tud adni egy kertes ingatlant, azzal a tudattal, hogy tányérok, Thomas és barátai, kutya, macska, kiabáló gyerek van a kertben, jófej szülőkkel, pár évre, amíg ki nem csikarunk az életből önrészt, hogy a saját házunk táján folytathassuk a tébolyt. Mindenzt észak Budapesten, illetven az északi agglomerációban, csak mert André nem mozdítható az iskolájából, ami Óbudán van. (Próbáltam a nagyszerű intézményt elhagyni, de az egy másik könyv témája lehetne, hogy autista gyerekek „oktatása” és ellátása Budapesten, mind állami, mind magánszférában mennyire egyszerű és megfelelő, avagy a Fogyatékkal Élők Kálváriája születésüktől a halálukig)

Segítsetek! Osszátok meg a bejegyzést! Sosem lehet tudni. Hajrá!

És köszönjük mindenkinek!

Anna